2011. február 23., szerda

Időjárás, fehér papagáj, és hasonló hasfájások.

Furák ezek az ausztrálok. Ha "lezuhan" a hőmérséklet 24 fokra, azonnal kabátba öltöznek. Én meg örülök, hogy végre nem szakad rólam a víz rövidnadrágban meg rövidujjúban.

És ez a rohadt fehér papagáj!! Olyan iszonyatos hangja van, hogy amikor először meghallottam nyitott erkélyajtó mellett, majdnem szívrepedést kaptam! Meg a többiek. Rengetegen vannak. Tegnap elkezdett esni az eső, és az összes madár iszonyú hangos panaszkodásba kezdett. Alig hallottuk egymás szavát a konyhában. "The Conference of the Birds", jegyezte meg Ádám, mert ő annyira OKOS!!!! :-)

No, VÉGRE abbahagyták a fűnyírást is!!!

Nehogy bedőljetek ennek a sok nyavalygásnak. Változatlanul csodálatosan jó itt. :-)

2011. február 21., hétfő

Az ötödik nap.

Az ötödik napon Emese fogta magát és bement a városba teljesen egyedül, és cseppet sem tévedt el. :-) Utána bevásárolt, és vacsorát főzött, és fincsi lett.

Első élmények: szombaton szülinapi partira voltunk hivatalosak. Gyönyörűszép helyen volt!!... Egy csendes kis öböl, esti fények, hajók, felhőkarcolók. Életemben nem hallottam még ennyi kínait tökéletes ausztrál akcentussal beszélni. Bizarrrrrrr. :)) És az is bizarr, hogy február közepén felvehettem a kedvenc magenta szandálomat egy nyári ruhával. ...És utána (nem saját!:) kabrióval jöttünk haza Sydney belvárosából. Fújta a hajam a szél, és nagyon menőnek éreztem magam. :P

Mindenki olyan kedves velem. A metróban a jegyárusok, bolti eladók, stb. Talán a fura kanadai akcentusom miatt.

Ma lisztet kerestem a szupermarketben, és megkérdeztem egy indiai árufeltöltőt, merre találom. Erre borzasztóan készségesen elirányított a virágokhoz (flour/flower)... Nagyon cuki. :))

Igen pozitív felfedezés, hogy napról napra egyre jobban merek boldog lenni. Szóval ki tudja, mi lesz ennek a vége. :-) Fura, nem hittem volna, hogy egy iszonyúan sötét időszakot valóban követhet mérhetetlen boldogság. Nem hittem, hogy a sors ilyen igazságos lehet. Szemérmetlenül boldog vagyok!!! :-)

2011. február 19., szombat

A visszaszámlálás vége.

Hogy hogy érzem magam? Mint ezek a labdák:
Mint amikor pompás színek pattognak vidáman lefelé az utcán, gondtalan-türelmetlenül, nem tudni, hova. Ragyogó napsütésben. Ez a boldogság, nem?
És ez vajon mindig együtt jár azzal az aggódó, óvó félelemmel, hogy „csak nehogy elromoljon valami”?... Nem tudom, lehet. De mindegy is. Annyira boldog vagyok. :-)