2013. augusztus 25., vasárnap

Nos, elérkezett ez a nap is.

Nem tudok többé teljes munkaidőben dolgozni. (A derékfájás miatt, természetesen.) Az elmúlt hetek a következő homályos képpé folynak össze a fejemben: a nappaliban fekszem a földön, és annyira brutálisan fáj a derekam, hogy alig – vagy egyáltalán nem – bírok dolgozni, mert csillagokat látok a fájdalomtól. (Mint ahogy most is.)

Az egyetlen szerencsém, hogy a feletteseim borzasztóan megértőek és rugalmasak.... Úgyhogy maradhatok ugyanebben a pozícióban, de részmunkaidőben, és úgy, hogy itthonról dolgozom – de hetente kb. egyszer azért be kell majd néznem az irodába.

Végre megvan a diagnózisom (SIJD, azaz „sacroiliac joint dysfunction” – SI-ízület diszfunkció); Ausztrália legjobb SI-specialistája kezel; és mindent megteszek a gyógyulásom érdekében (az utolsó betűig betartom orvosaim és gyógytornászaim előírásait/javaslatait): mégsincs semmi javulás, SŐT.
Szóval úgy tűnik, igaza volt a dokimnak, amikor azt mondta, hogy kb. egy évbe fog beletelni, mire jobban érzem magam. Az elmúlt hetekben olyan szörnyen rosszul voltam, hogy nem volt nehéz arra a végső következtetésre jutnom, hogy képtelen leszek így teljes munkaidőben dolgozni még egy évig.

Az anyagiak miatt természetesen nagyon aggódom, de vannak terveim arra vonatkozóan, hogy hogyan fogom kipótolni az ily módon drasztikusan lecsökkenő fizetésemet. (Olyan munkával persze, amit itthonról végezhetek. Irodába bejárni minden nap: erre képtelen vagyok jelen állapotomban.) Hála istennek most már nem kell munkavállalási engedély meg hasonlók miatt aggódnom, hisz pont ugyanúgy vállalhatok munkát, mint bármely ausztrál állampolgár. És ha csak belegondolok, mennyi nehézséget küzdöttem már le az elmúlt években..., optimista vagyok!
De az új – „kiegészítő” – munka jellegéről egyelőre nem árulok el többet. Ha minden apró részletet elárulok, megölöm az izgalmat, és nem marad egy szál olvasóm sem. [Elkínzott mosolygós szmájli helye.]

(Borzasztóan, borzasztóan fáj a derekam.)

Szóval,
visszatérve...
Mindent egybevetve és mindent latba véve –
csak egyetlen, egyetlen kívánságom van, semmi más.

Múljon már el végre
múljon már el végre
múljon már el végre ez a borzalmas fájdalom. Könyörgöm!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése