2013. november 24., vasárnap

Egy TIPIKUS hétvége.

Eljön végre a szombat, és örülök nagyon, mert egymillió elintéznivalóm van + egymillió dolgot szeretnék csinálni CSAK ÚGY kedvtelésből. Válaszolnom kéne arra a száz levélre, ami a postafiókomban illetve a Facebookon vár (már nagyon régóta…..), intézkednem kell (sokat!!) a közelgő kanadai utazással kapcsolatosan, intézkednem kell az ausztrál permanens vízumommal kapcsolatosan (nem kevés papírmunka), plusz rajzolnom kell(ene), hiszen megkaptam az első megrendelést az Etsy-boltomon keresztül, aminek borzasztóan örültem, de egyelőre képtelen voltam nekiállni a munkának a derékfájás miatt…….

Ehhez képest így néz ki a hétvége: egész álló nap a padlón fekszem, legbelül (hang nélkül) üvöltözöm, annyira fáj a derekam, és a fájdalom annyira elszívja az összes energiámat, hogy semmire de semmire nem vagyok képes, csak szép képeket nézegetni a neten, meg 1-2 videót megnézni esetleg (mondjuk aranyos állatokról, hogy picit jobb kedvre derüljek). Meg a kedvenc zenéimet hallgatni. És közben szedem be egymás után az erős fájdalomcsillapítókat, és várom (egyre csak várom) a hatást.

Ja és közben BORZASZTÓAN rosszul érzem magam amiatt, hogy már megint semmit  nem voltam képes elvégezni egész hétvégén, és már megint minden a következő hétvégére marad (amikor is megismétlődik ugyanez). És ostorozom magam emiatt.

Már nem nagyon emlékszem arra, milyen egy örömteli hétvége. Elhalványultak az emlékek.